Költözni mindig izgalmas, de amikor az úti cél egy olyan nyüzsgő világváros, mint London, az élmény még különlegesebb. Ebben a blogban a Londonba költözés tapasztalatait osztom meg – a kezdeti nehézségektől a beilleszkedésig, a lakáskereséstől az első fish & chips-ig. Ha te is tervezed, hogy Anglia fővárosában kezdj új életet, vagy egyszerűen csak kíváncsi vagy, milyen ott élni, tarts velem ezen az úton!

2010.07.17 … forró nyári nap volt amikor délután ki sétáltunk a vonat állomásra , itt még nem gondoltuk hogy ilyen hosszú lesz ez az út amit az élet hozott nekünk . Könnyes búcsú a családtól és vonatra szálltam , irány Ferihegy érintésével London, egy jobb és szebb élet reményében .

Megérkezni Londonba egyszerre volt izgalmas és kicsit ijesztő. A repülőtéren hömpölygő tömeg, az angol akcentus, amit meg kell szokni.. A város nyüzsgése azonnal magával ragadott – piros buszok, fekete taxik, és a rengeteg különböző nyelven beszélő ember minden sarkon. Az első nap legnagyobb kihívása talán az volt, hogy nem volt eladó a közelben levő Tescóban . Csak önkiszolgáló pultok voltak amit 2010-ben még sehol sem lehetett látni Magyarországon .De már ekkor éreztem: valami teljesen új kezdődik. London nemcsak egy város, hanem egy életstílus  és én most belecsöppentem.

 Nyelv nélkül munkát találni már az első napokban rájöttem hogy nagyon nehéz lesz, de kitartó voltam, és bő három hét után egy ügynökség végre be regisztrált . 
Nyár közepén viszont nagyon nehéz volt munkát találni mert minden raktári és gyári munkát elvittek a lengyelek és litvánok előlünk .

 Bankszámla nyitas , NI szám (taj szám ) kipipálva .Végre megkaptam az első munkám ami igaz alkalmi munka volt de legalább volt bevételem . 
Szórólapozni mentem , 12 óra alatt 1000 helyre kellett mennem és 4000 db szóróanyagot kellett bedobni a postaládába. Ami nehezíti a munkát az hogy elég sok volt a lépcső , nagyon nehéz volt de boldog voltam hogy végre kaptam munkát .

Az ügynökségnél éppen vártam amikor szóltak hogy lenne egy munka .. nehéz … olíva gyár … hordókat kellett mozgatni. Mondtam nem baj , erős vagyok!

Nem is volt nehéz de a munkakörnyezet az elég igénytelen volt pedig élelmiszerrel vannak kapcsolatban .

Másnap kérdezte az ügynökség hogy milyen volt a munka, mondtam tetszett !!

Elég furcsán reagáltak , mivel senki sem szereti ezeket a munkákat , de nem volt más választásom .

Folyt köv … 

Ma kezdtem az új munkahelyen , egy Chips gyárban .  Reggel korán keltem, hogy biztosan időben odaérjek.
A buszon végig azon gondolkodtam, hogy vajon milyen lesz a csapat, tetszeni fog-e a munka, el fogok-e igazodni a rendszerekben.Az első munkanap elég szokatlan volt mivel a Sütő mellett 43 fok volt és ehhez nem voltam hozzászokva.  
Szokatlan volt a nyelv , az idegen kultúra , a fura szabályok .

 Vagy pl tenyér leolvasó volt ami a pontos munkakezdést és munkavégzést rögzítette , még mindig 2010 -ben vagyunk 🙂

Ami fura volt hogy az arab főnököm oda jött hozzám és azt mondta magyarul : szeretlek kicsim ! 😃
Nos ez fura , főleg egy férfitól hallani , elmondása alapján volt magyar barátnője.

Délután kicsit elfáradtam, de jó érzés volt kilépni az irodából, és tudni, hogy megtettem az első lépést.

Hamar rá éreztem a ritmusra , így a főnök elkezdett betanítani operatornak. Könyebb munka volt de kellett pár nap mire mindent megtanultam, főleg angolul volt nehéz megérteni az össze instrukciót.

Eljött a december , az első utam haza, vissza Magyarországra .

Volt izgalom bőven , újra találkozni a gyerekekkel, felsesegemmel.

A napi szintű Skype nem pótolja ugyanazt az érzést mint amikor hazamész este otthon várnak .

De ezt csak az tudja átélni aki maga mögött hagy mindent és mindenkit .

Három hét után visszatértem Londonba, a chips gyárban nem volt munka, vége a szezonnak mondták… keresni kellett másik munkát , de januárban ez nem volt könnyű .

Néhány hét asztalos munka után egy autómosoban helyezkedtem el.

Na ez volt az igazi kemény fizikai munka,12 óra meló, napi 2,5 óra utazás, éjjelente nem tudtam az ujjaimat ki nyújtani mert egésznap a szivacsot narkoltam.

 De bármilyen hihetetlen is de végre jól kerestem , tudtam gyűjtögetni , úgy éreztem hogy ez volt az amiért ide jöttem.

Itt ülhettem először Ferrari-ban, Rolls Royce -ban, de volt itt páncél BMW is, sőt Madonna testőre is sűrűn tiszteletét tette nálunk a művésznő nélkül sajnos.

Itt éreztem hogy a London belvárosa egészen más világ , itt pörög az élet , az emberek kedvesek , nyugodtak , segitőkészek .

  Folyt köv ..